“Az elválás fáj
Nem akarok több fájdalmat.
Inkább vele maradok."
Ma azon gondolkoztam, vajon miért rettegnek annyira emberek az elválástól, a szakítástól.
Közel 6 évig voltam együtt egy sráccal. Életem legboldogtalanabb évei voltak, de benne nem mertem beismerni ezt magamnak. Rettegtem a fájdalomtól, amit az egyedülléthez társítottam és rettegtem attól, nem fogok kelleni másnak.
A félelem benne tartott egy rossz kapcsolatban, és minden pillanatban igyekeztem megerősíteni magamban, hogy pedig hát szeret és ez a fontos. Egyszerűen nem illettünk össze, de nem mertem felismerni és őszinte lenni magammal.
Most, jópár év távlatából egészen máskép tekintek arra a kapcsolatra.
Szeretném megosztani azt a pár gondolatot, ami nekem segített lezárni egy félelemmel teli időszakot, hátha pont erre van most szükséged:
✅Az emberi sorsok olyanok, mint két egymás mellett futó vonal. Vannak, amik soha össze sem érnek, vannak, amik éppen csak egy pillanatra keresztezik egymást. És vannak a barátságok és párkapcsolatok, melyek hosszabb-rövidebb időre együtt futnak, majd elválnak újra. Sosem lehet tudni éppen meddig tart ez az együtt-futás. Én szeretem hinni, hogy pont addig, amíg tanítunk egymásnak valamit. Amikor pedig már nem szolgálja az adott kapcsolat a fejlődést, elválnak az utak. A fejlődés azonban nem mindig könnyen és fájdalommentesen történik meg, hiszen a legnagyobb tanulás mindig valami csontig hatoló felismerésen keresztül érkezik el hozzánk. Legalábbis én így tapasztaltam eddig. Ha így tekintesz a kapcsolatokra, nem fogsz félni többé, hiszen tudni fogod, hogy mindenki a fejlődésed szolgálja.
✅A félelem belülről ered. Elképzelünk valamit, feltöltjük negatív érzelmekkel, gondolatokkal és abrakadabra, már rettegünk is a jövőtől. Meg kell tanulni kezelni a saját jövőképeinket, és kifejleszteni önmagunkban egy ősbizalmat, mégpedig azt, hogy történjen bármi is, mi képesek vagyunk megbirkózni vele. A pozitív vizualizáció elcsépeltnek hangzik, de nagyon hasznos. Élj a tudatalattid támogató erejével!
✅Teljesen mindegy mi történik, én elég vagyok. Elég jó vagyok. Nem velem van baj, vagy az értékemmel, egyszerűen csak lejárt a kapcsolat ideje. Egy másik ember soha, de soha nem mondhatja meg nekünk, mit érünk. Az értékünk az, amit mi gondolunk önmagunkról. Ezért nagyon fontos mindig, minden helyzetben szeretettel fordulni önmagunk felé.
✅Minden elmúlik - vagyis - Minden csak addig tart, amíg mi magunkban életben tartjuk. Ha a fájdalmat tartod a figyelmed középpontjában, akkor azt fogod megélni. Mindaddig amíg egy másik érzésre nem kezdesz fókuszálni. Ha háládra vagy a boldogságodra fókuszálsz, képes leszel azt az érzést életben tartani. Minden egyes nap. Hiszen látni fogod a kis csodákat, a villanásokat, ugyanakkor nem kell minden nap kicsattanó örömmámorban úszni - emberek vagyunk, ebbe is belefáradunk idővel. Nem mindegy mibe teszel energiát. Keresd az apró örömöket, a félelemről vagy fájdalomról a szépre vidd a figyelmed át.
✅Létezik “Isteni időzítés”. Minden, amire szükséged van, el fog érkezni Hozzád. Nem lehet sürgetni, nincs értelme. Ha itt van az ideje, megérkezik. Az új szerelem is. Vagy a várva várt kis utód. Sőt az előléptetésed is vagy a bármi, amire vágysz. Fontos tudni azonban, hogy olyat nem kapunk meg, amire soha nem gondoltunk. Ami nincs a tudatodban/
Nekem ezek voltak a kapaszkodóim.
Neked van valami hasonló gondolatod/hited?
Ha igen, oszd meg velünk kérlek, segítsünk egymásnak, hátha pont erre van valakinek szüksége. �
Közel 6 évig voltam együtt egy sráccal. Életem legboldogtalanabb évei voltak, de benne nem mertem beismerni ezt magamnak. Rettegtem a fájdalomtól, amit az egyedülléthez társítottam és rettegtem attól, nem fogok kelleni másnak.
A félelem benne tartott egy rossz kapcsolatban, és minden pillanatban igyekeztem megerősíteni magamban, hogy pedig hát szeret és ez a fontos. Egyszerűen nem illettünk össze, de nem mertem felismerni és őszinte lenni magammal.
Most, jópár év távlatából egészen máskép tekintek arra a kapcsolatra.
Szeretném megosztani azt a pár gondolatot, ami nekem segített lezárni egy félelemmel teli időszakot, hátha pont erre van most szükséged:
✅Az emberi sorsok olyanok, mint két egymás mellett futó vonal. Vannak, amik soha össze sem érnek, vannak, amik éppen csak egy pillanatra keresztezik egymást. És vannak a barátságok és párkapcsolatok, melyek hosszabb-rövidebb időre együtt futnak, majd elválnak újra. Sosem lehet tudni éppen meddig tart ez az együtt-futás. Én szeretem hinni, hogy pont addig, amíg tanítunk egymásnak valamit. Amikor pedig már nem szolgálja az adott kapcsolat a fejlődést, elválnak az utak. A fejlődés azonban nem mindig könnyen és fájdalommentesen történik meg, hiszen a legnagyobb tanulás mindig valami csontig hatoló felismerésen keresztül érkezik el hozzánk. Legalábbis én így tapasztaltam eddig. Ha így tekintesz a kapcsolatokra, nem fogsz félni többé, hiszen tudni fogod, hogy mindenki a fejlődésed szolgálja.
✅A félelem belülről ered. Elképzelünk valamit, feltöltjük negatív érzelmekkel, gondolatokkal és abrakadabra, már rettegünk is a jövőtől. Meg kell tanulni kezelni a saját jövőképeinket, és kifejleszteni önmagunkban egy ősbizalmat, mégpedig azt, hogy történjen bármi is, mi képesek vagyunk megbirkózni vele. A pozitív vizualizáció elcsépeltnek hangzik, de nagyon hasznos. Élj a tudatalattid támogató erejével!
✅Teljesen mindegy mi történik, én elég vagyok. Elég jó vagyok. Nem velem van baj, vagy az értékemmel, egyszerűen csak lejárt a kapcsolat ideje. Egy másik ember soha, de soha nem mondhatja meg nekünk, mit érünk. Az értékünk az, amit mi gondolunk önmagunkról. Ezért nagyon fontos mindig, minden helyzetben szeretettel fordulni önmagunk felé.
✅Minden elmúlik - vagyis - Minden csak addig tart, amíg mi magunkban életben tartjuk. Ha a fájdalmat tartod a figyelmed középpontjában, akkor azt fogod megélni. Mindaddig amíg egy másik érzésre nem kezdesz fókuszálni. Ha háládra vagy a boldogságodra fókuszálsz, képes leszel azt az érzést életben tartani. Minden egyes nap. Hiszen látni fogod a kis csodákat, a villanásokat, ugyanakkor nem kell minden nap kicsattanó örömmámorban úszni - emberek vagyunk, ebbe is belefáradunk idővel. Nem mindegy mibe teszel energiát. Keresd az apró örömöket, a félelemről vagy fájdalomról a szépre vidd a figyelmed át.
✅Létezik “Isteni időzítés”. Minden, amire szükséged van, el fog érkezni Hozzád. Nem lehet sürgetni, nincs értelme. Ha itt van az ideje, megérkezik. Az új szerelem is. Vagy a várva várt kis utód. Sőt az előléptetésed is vagy a bármi, amire vágysz. Fontos tudni azonban, hogy olyat nem kapunk meg, amire soha nem gondoltunk. Ami nincs a tudatodban/
Nekem ezek voltak a kapaszkodóim.
Neked van valami hasonló gondolatod/hited?
Ha igen, oszd meg velünk kérlek, segítsünk egymásnak, hátha pont erre van valakinek szüksége. �
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://teawithadri.blog.hu/api/trackback/id/tr9614918530
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.