Tudom, tudom. El kellene már kezdenem írni, de előtte még iszom egy teát. És meg kellene csinálnom azt a másik anyagot is. Na, azzal kezdem majd ebéd után…. Ó, már négy óra? Akkor majd holnap… Ismerős? Nyerni nem nyerünk a halogatással semmit. Veszteni annál többet „tudunk”: időt, energiát, motivációt… Miért tesszük mégis?
Kép forrása: favim.com
Egy magyarázat szerint a halogatás valójában evolúciós örökségünk: viszonylagos bőségben és biztonságban élünk, ha nem készül el egy anyag határidőre vagy nem visszük le a szemetet, mielőtt teljesen megtelik a kuka, még nem fogunk fenyegetettségben élni. Ezzel szemben több ezer évvel ezelőtt igenis volt kockázata annak, ha valaki elhagyta a biztonságot nyújtó barlangot. Vagyis valóban jobban járt, ha csak akkor ment vadászni, amikor már muszáj volt. Ráadásul, amíg utóbbinak az ösztöneinkhez és a szükségleteinkhez volt köze (a félelem nagy úr), addig a most halogatott dolgok nem ennyire kézzelfoghatók.
A halogatásnak több oka is lehet, melyek mindig valamilyen belső disszonanciából erednek – de mint minden, ez is a gondolatainkon és a viszonyulásunkon alapul. Belső hiteink szabnak gátat, tartanak vissza minket dolgok megtételétől. Szerepet játszik benne a motivációnk, és az is, mit gondolunk magunkről és a képességeinkről.
Halogatok, amikor
- azt érzem a feladat nagyobb nálam – azt sem tudom, hány fokon kellene kimosni, felhívom inkább anyát
- vagy pont, hogy nem érzem, hogy annyira fontos lenne a feladat – majd kimosok holnap
- a saját magamba vetett hitem inog meg és képességeimet megkérdőjelezem – és ha összemosom, aztán minden zokni rózsaszín lesz?!
- annyira nem érdekel és csak felesleges energiapazarlásnak tartom – ááh, majd felveszem a farmerom inkább
- annyira nagynak és elvégezhetetlennek tűnik a feladat, hogy nem tudok hozzáfogni – a fehéreket mossam vagy a színeseket, legyen inkább törölköző vagy az ágynemű? Nem tudom mivel kezdjem
- hiábavalónak érzem – hiába mosom ki, nem fog rám jönni a fekete szoknya
- attól tartok mások mit mondanak majd – hiába jön rám, nem áll jól, kinevettnek, minek kimosni
- nem vagyok benne biztos, hogy mit kell csinálni – nem is mosni kellene, hanem teregetni?!
- úgy érzem nincs meg minden információm – nem találom a kezelési útmutatót, á hagyjuk!
- Hiába áll 24 órából a napom, 36-ra elég munkát vállalok a nyakamba – még előbb takarítok, szemeteszsákot cserélek, festek, locsolok, leviszem a kutyát, főzök, befejezem a munkám amire bent nem volt időm, olvasok, tornázok, ja és mosnom is kéne..
Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra?
Nagyon jó hír nekünk nőknek: kutatások szerint inkább a férfiakra jellemző a feladatok elodázása. Egyes kutatások szerint veleszületetten vagyunk halogatás-mentesebbek, hiszen egyrészt eleve szabályozottabbak vagyunk a hormonális ciklusok miatt, másrészt a gyermeknevelésbe sem fér bele a majd.
A halogatás hősi karakterei – kik is azok a művésznők?
 |
 |
 |
 |
 |
- a drámakirálynő: nekem senki nem mondja meg, hogy mit kell csinálni, na csakazért sem!
- a mindent bevállaló: persze, persze, ezt is megcsinálom. Ha lesz rá időm..
- a kényelmes: a feladat várhat, van jobb dolgom is, iszom egy kávét..
- a túlzott maximalista: el sem kezdem, annyira sokat kell tenni, hogy tökéletes legyen..
- a sodródó: nem tervezem el, majd alakul. Vagy nem.. rábízom az életre..
Amit ma megtehetsz, tedd meg ma!
A lényeg az, hogy a „nincs kedvem megcsinálni” érzés elvezessen oda, hogy örömmel, rutinszerűen, kihívás és frusztráció-mentesen készüljenek el a dolgok. Sokat segíthet például, ha nem egyben, hanem részekre bontva nézünk egy-egy feladatot. A fentinél maradva, a mosást csak mosásként (nem a vele járó teregetéssel és vasalással, ruhák elpakolásával járó feladat-folyamként) kezeljük. A teregetést és a vasalást, illetve a ruhák elpakolását pedig szintén önálló feladatként. Így szétválasztva, kellően beütemezve nem is egy bizonytalan ideig tartó folyamat lesz – hanem 10 perc most, 15 perc egy óra múlva, 1,5 óra holnap. Beütemezhető? Igen. És ha mellérendelsz olyan dolgokat, amiket szeretsz, akkor azokra terelődik a hangsúly. Amíg a gép mos, megnézhetsz egy részt a kedvenc sorozatodból, süthetsz vagy főzhetsz valamit, ha szeretsz tenni-venni a konyhában, elmehetsz sétálni, kávézni, beülhetsz a kádba, a habokat csapkodva, stb.
Tehát a legegyszerűbb módja a halogatás legyőzésének, ha a ránk váró feladatokat rangsoroljuk, kategorizáljuk, időkorlátokat adunk neki. Így válnak áttekinthetőbbé a feladatok.
Az Eisenhower mátrix például szuper megoldás lehet. A mátrix így néz ki:
Tovább mennél? A következő tippek szintén segíthetnek:
- Ne vállalj be mindent – gyakorold a NEM-et mondás művészetét
- Bátran legyél őszinte – magadhoz és másokhoz is, ismerd be ha nincs időd rá
- Figyelj azokra a tényezőkre, amik elvonják a figyelmed
- Bármilyen nehéznek tűnik is, egyszerűen csak csináld!
Az igazi megoldás azonban az, ha megfejtjük a halogatás igazi okát, vagyis megkeressük az ezt kiváltó bizonytalanság okát. Ehhez önismeretre és értékelésre van szükség, határaink és képességeink azonosítására.
Egy szuper kérdés, amit akkor kaptam, amikor rajtakaptam magam a kínzó halogatáson: mikor vált fontossá az adott feladat? – Tehát mikor kezdtem el akkora hangsúlyt adni az adott dolognak, hogy a sima élvezetből átváltott megoldandó Problémává.
Te miben halogatsz? Mikor tudod fülöncsípni magad?
Ha érdekel mélyebben a téma, ne halogasd – üljünk le és beszéljünk róla akár most, egy tea mellett!
www.teawithadri.com
*A képekért köszönet a dailymail.co.uk-nak, favim.com-nak és a allswalls.com-nak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.